Szóval ott álltunk Péterrel (leendő mentorom a köv. egy hónapban, az ő munkáját kell majd folytatnom) és Timivel (barátnő, nem az enyém) a panelházak alatt, és serényen pakoltunk ki a jól megrakodott opelból. Úgy szokott ez a cégnél működni, hogy amikor valaki tartós kiküldetésre megy külföldre, akkor az első hónapra állják a szállodát - mivel azonban az én kiutazásomkor Hamburgban valami Messe volt, 800 euro lett volna az első két éjszakám legbarátibb áron is, amit a cég nem vállalt. Így Péterék felajánlották, hogy aludjam náluk kedd és szerda este, ami nagyon kedves volt tőlük. Kicsit aggódtak, hogy nem lesz jó nekem, mert alulról nagyon felhallatszik, amikor a török szomszéd fél ötkor imádkozik, de hát nekem igazából semmi bajom nincs a törökökkel, főleg most, hogy 3-1-re elvertük őket. (Végülis nagyon jól aludtam mindkét nap náluk.)

Szerda: első munkanap, nagy izgalom, megborotválkoztam, arcszesz, fehér ing, és persze minden ilyen, ami kell. A Siemens telephelye a pályaudvar mögött, az Ackerstrasse-n található, erről ennyit. Természetesen papírok nem készültek el időre, úgyhogy ideiglenes kártyát kellett igényelni (aminek a legnagyobb hátránya, hogy nem lehet vele kajálni az ebédlőben). A gépet leadtam telepíteni, délben megismerkedtem a magyar kolóniával, Nagy(5) Gábor a Nagy Főnök, Varga(2) Dániel pedig szintén zenész. Vele olyannyira jóban lettünk, hogy szombaton meghívott egy jó kis paprikás krumplira, csütörtökön meg elvileg megyek próbálni a reggea zenekarával. Mert hogy itt a trombita! 

Ebéd után csoport meeting, röviden be kellett mutatkoznom a sok komoly szaktudású és nagyérdemű német kolléga előtt - németül. Aztán Gábor levitt az Evosoftos nagyfőnökhöz vizitre, vele is kellemesen elbeszélgettünk. Igazából azt hiszem, hogy vele nem sokat fogok találkozni, mert szeret nem tudni a dolgokról általában. Ill. nem is azt mondanám, hogy szeret nem tudni a dolgokról, hanem szereti nem tudni, hogy hogy oldjuk meg a problémáinkat. Ez nem az ő hibája, én se akarnék tudni mindenről, ha alapvetően működnek a dolgok körülöttem.  

Csütörtökön átköltöztem a GHotelbe, itt fogok lenni, amíg nem találok lakást - de max. október végéig. A szoba elég puritán, egy ágy és egy böhöm nagy tv tartozik hozzá, amit eddig csak a vasárnapi Forma 1 alkalmával kapcsoltam be. Nincs hűtő viszont, ami elég kellemetlen, tekintve, hogy reggeli van csak, vacsi nincs. Így minden este valami minimál péksüteményt tolok, ami kibír több napot (mert ennyiért nem megyek minden nap boltba), és ásványvizet.

A múlt hét amúgy elég unalmasan telt, rengeteget kellett olvasnom a melóban, ennyi. Pénteken vettem bérletet meg térképet, hogy megnézzem végre a várost, de a nagy eső elvette a kedvem. Szombaton viszont nekiindultam végre, 1-2 órát sétáltam, ami elég jól esett. Szép itt a belváros eléggé, mindenképp oda kéne költözni - de a lakáskeresésről nem akarok ma írni. Csak annyit, hogy az Innenstadtól kifelé haladva az élet csíráinak előfordulási valószínűsége a sugár négyzetével fordított arányban alakul. A GHotel a város peremén van...

Vasárnap az esőmentességet (és Dani új lakását) egy kellemes disznópörkölttel ünnepeltük az egyik parkban, ami nekem megint csak kitűnő lehetőséget adott a magyar kolónia további tagjainak és azok feleségeinek a megismerésére, Részletekbe itt nem bonyolódnék most, mert senkit nem akarok megbántani azzal, hogy elfelejtettem a nevét. Aki fontos (lesz), arról úgyis írok majd.

Hétfő-kedd munka, határozottabban jobb a kedvem, mint múlt héten, és még egy mosást is sikerült intéznem (mert a hotelben amúgy azt sem lehet), úgyhogy minden szuper. Ma meg ráadásul még focizni is elvittek a srácok, amit nagyon élveztem, úgyhogy ebből rendszer lesz! Az első itt Braunschweigben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.