Ma is volt foci, heten voltunk, 4-3-ban, elég fárasztó volt. De ma már nem rúgtam egy öngólt sem. Erről ennyit.

A nap híre: VAN LAKÁS! Bejött az international banda, amiről a múltkor írtam. Csütörtökön voltam megnézni a kérót, csúcsszuper volt, lesz két szobám, van fullos konyha meg fürdő, és nagyon tuti helyen van ráadásul. Már csak bútorokat kell szereznem bele, meg valahogy ki kéne bulizni, hogy a dec. 1-i beköltözést előrébb lehessen hozni. Mondjuk addig is meg van oldva elvileg a szállásom, mert nov. 9-ig van hotelem, utána meg befogadott a Nagy Főnök.

Apropó hotel: ha Braunschweigba jöttök, véletlenül se válasszátok a GHotelt! (Gyertek inkább hozzám.) Egyrészt szar helyen van, a szobákban nincs hűtő meg semmi. Ma ráadásul arra értem haza, hogy szaunává vált a szobám, mert a fürdőben nem bírta a radiátor a fűtést, és gondolom valamikor a délután elkezdett kispriccelni belőle a forróvíz. Mire hazaértem, 3-4 centi víz állt a fürdőben, plussz a pára miatt az egész plafonról csöpögött le, az ajtófélfa is nedves volt. Szóltam, kaptam új szobát, ahol egy darabig megint úgy tűnt, hogy nincs fűtés, úgyhogy lementem szólni, erre megkérdezte a szőke recepciós csaj, hogy szükségem van-e még egy takaróra. Mondom nem, egy meleg szobára van szükségem, erre elkezdi böködni a halántékát, hogy ez fejben dől el. Bevallom, én is ezt szoktam csinálni, ha haverokkal vagyok, de tekintve, hogy a fizetésem negyede elmegy a hotelra, és még fűtés sincs, nem értékeltem a poént. Mondtam neki, hogy én most elmegyek szépen focizni, ha kell itt hagyom a kulcsot, de örülnék, ha meleg szobába jönnék vissza. Végülis nem kérte el a kulcsom.

A cégnél is alakul szép lassan minden. Végre megkaptam a végleges belépőkártyámat (először látogató volt, aztán küldtek egyet, amiről kiderült, hogy nem tudják felprogramozni, úgyhogy kellett még egyet rendelni, na az jött meg most). Nyitottam bankszámlát, és elintéztem, hogy a belépőkártyámmal tudjak fizetni a menzán. És lassan minden jogosultságot is megkapok ahhoz, hogy tudjak dolgozni a gépemen.

A hétvégén amúgy nem történt semmi. Pénteken elmentünk Danival egy lazát sörözni, szombaton egész nap pihentem, meg elmentem sálat venni. Akartam telefont is, de azt közben szerzett nekem a Dani ingyen, úgyhogy ez is meg lett oldva. Ja és hazafelé gondoltam bevásárolok egy kis sajtot, kenyeret meg sonkát, hogy legyen vasárnapra. A sajt annyira büdös volt, miután kibontottam, hogy kénytelen voltam kirakni éjjelre a párkányra, mert nem lehetett kibírni a szobában. Vasárnap se volt igazán gusztusom hozzá, úgyhogy este kénytelen voltam elmenni gyrosozni egyet itt a közelben. Hát mit mondjak, messze van az otthonitól: sült krumpli, hús cafatok, fokhagymás tejföl. Ennyi. Esetleg hagymakarikák, ha külön kérek rá. Semmi paprika, vagy erőspista, vagy valami. Na nem baj, nemsokára nekem is lesz konyhám, és akkor azt csinálok magamnak, amit csak akarok :)

eltelt egy újabb hét, volt megint foci, ideje, hogy írjak is egy kicsit.

Itt vagyok még mindig a hotelben, sajnos nem sikerült lakást találni még, úgyhogy október végéig meghosszabbítottuk a foglalást. A cég fizeti. Én meg nem kapok addig lakhatási hozzájárulást. De ha a kettőt összehasonlítjuk, még így is jól járok. Mondjuk a szoba szutyok egy kicsit, de hát pfff.... ez van.

Amúgy a múlt héten voltam megnézni két lakást is: az első egy egyszobás kéró lett volna a Schloss mellett, nagyon jó helyen, nagyon jó áron. Minden nyavalyás adatot el is küldtem az ingatlanközvetítőnek (utolsó 3 havi bérszám kimutatás, igazolás a kinti keresetemről, útlevél stb... mondjuk az már nem ment, hogy az előző főbérlőm által kiadott igazolást is elküldjem, amin kijelentjük, hogy rendes tisztességes gyerek vagyok, aki mindig időben fizet, a haját balra fésüli és naponta háromszor legalább fogat is mos. Ja és még hazudnom is kellett kicsit arra a kérdésre, hogy játszik-e valamilyen hangszeren, és ha igen, min. A trombita nem a legnyerőbb válasz erre a kérdésre, azt hiszem...).

A másik lakás egy Wohngemeinschaft (WG) lett volna - ugyanezen a környéken. Két szobám lett volna egy 150 nm-es lakásban, 3 lány társaságában. És a bejáráskor kiderült, hogy a háromból kettő istennő (vagy félistennő, de az ilyen szinten már mindegy). Sajnos halmozottan hátrányos helyzetből indultam, mivel sem lány, sem német nem vagyok, úgyhogy a várakozásoknak megfelelően nem engem választottak a tömérdek jelentkezőből. Hát ez van.

A hétvégén kicsit ráparáztam erre a lakástémára, úgyhogy ezerrel elkezdtem írogatni mindenféle hirdetésre. Egyelőre nem sokra válaszoltak, de épp az előbb írtak egyről, ami a legjobban tetszik: szintén két szoba, szintén 3 lakótárs (ez esetben fiúk), international banda, úgyhogy jó eséllyel indulok, írták is, hogy pályakezdő melóst várnak, úgyhogy csak lesz belőle valami. Az egyetlen gáz, hogy dec. 1-től szabad, de valahogy ezt is áthidaljuk majd. Törölköző van nálam több is, úgyhogy nincs okom pánikba esni. Holnap felhívom őket!

Különösebb dolgok nem történtek itt mostanában amúgy, pénteken voltunk kicsit bulizni Danival, összeismerkedtem egy spanyol haverjával, úgyhogy van kivel spanyoloznom is. Sőt, kiderült, hogy ő egy spanyol cégnél dolgozik itt - hasznos ezt az infot azért fejben tartani :) A szombatot egy az egyben átaludtam, vasárnap meg kicsit átismételtem az eddig tanultakat, aztán elmentem végre futni egy jót. Itt van a hotel mögött a Heidberg park, két tóval, egy kisebbel és egy nagyobbal. Annyira megtetszett a vasárnapi futás, hogy tegnap is fogtam magam, és elmentem kocogni, bár már kicsit hűvösödik az idő. Nem baj, ki kell használni, amíg nincs hó. Ráadásul kis szerencsével csomó jó csajt is meg lehet szemlélni kutyasétáltatás közben:) Ja és úgy tűnik, hogy hamarosan biciklim is lesz! De ez már egy másik történet.

Szóval ott álltunk Péterrel (leendő mentorom a köv. egy hónapban, az ő munkáját kell majd folytatnom) és Timivel (barátnő, nem az enyém) a panelházak alatt, és serényen pakoltunk ki a jól megrakodott opelból. Úgy szokott ez a cégnél működni, hogy amikor valaki tartós kiküldetésre megy külföldre, akkor az első hónapra állják a szállodát - mivel azonban az én kiutazásomkor Hamburgban valami Messe volt, 800 euro lett volna az első két éjszakám legbarátibb áron is, amit a cég nem vállalt. Így Péterék felajánlották, hogy aludjam náluk kedd és szerda este, ami nagyon kedves volt tőlük. Kicsit aggódtak, hogy nem lesz jó nekem, mert alulról nagyon felhallatszik, amikor a török szomszéd fél ötkor imádkozik, de hát nekem igazából semmi bajom nincs a törökökkel, főleg most, hogy 3-1-re elvertük őket. (Végülis nagyon jól aludtam mindkét nap náluk.)

Szerda: első munkanap, nagy izgalom, megborotválkoztam, arcszesz, fehér ing, és persze minden ilyen, ami kell. A Siemens telephelye a pályaudvar mögött, az Ackerstrasse-n található, erről ennyit. Természetesen papírok nem készültek el időre, úgyhogy ideiglenes kártyát kellett igényelni (aminek a legnagyobb hátránya, hogy nem lehet vele kajálni az ebédlőben). A gépet leadtam telepíteni, délben megismerkedtem a magyar kolóniával, Nagy(5) Gábor a Nagy Főnök, Varga(2) Dániel pedig szintén zenész. Vele olyannyira jóban lettünk, hogy szombaton meghívott egy jó kis paprikás krumplira, csütörtökön meg elvileg megyek próbálni a reggea zenekarával. Mert hogy itt a trombita! 

Ebéd után csoport meeting, röviden be kellett mutatkoznom a sok komoly szaktudású és nagyérdemű német kolléga előtt - németül. Aztán Gábor levitt az Evosoftos nagyfőnökhöz vizitre, vele is kellemesen elbeszélgettünk. Igazából azt hiszem, hogy vele nem sokat fogok találkozni, mert szeret nem tudni a dolgokról általában. Ill. nem is azt mondanám, hogy szeret nem tudni a dolgokról, hanem szereti nem tudni, hogy hogy oldjuk meg a problémáinkat. Ez nem az ő hibája, én se akarnék tudni mindenről, ha alapvetően működnek a dolgok körülöttem.  

Csütörtökön átköltöztem a GHotelbe, itt fogok lenni, amíg nem találok lakást - de max. október végéig. A szoba elég puritán, egy ágy és egy böhöm nagy tv tartozik hozzá, amit eddig csak a vasárnapi Forma 1 alkalmával kapcsoltam be. Nincs hűtő viszont, ami elég kellemetlen, tekintve, hogy reggeli van csak, vacsi nincs. Így minden este valami minimál péksüteményt tolok, ami kibír több napot (mert ennyiért nem megyek minden nap boltba), és ásványvizet.

A múlt hét amúgy elég unalmasan telt, rengeteget kellett olvasnom a melóban, ennyi. Pénteken vettem bérletet meg térképet, hogy megnézzem végre a várost, de a nagy eső elvette a kedvem. Szombaton viszont nekiindultam végre, 1-2 órát sétáltam, ami elég jól esett. Szép itt a belváros eléggé, mindenképp oda kéne költözni - de a lakáskeresésről nem akarok ma írni. Csak annyit, hogy az Innenstadtól kifelé haladva az élet csíráinak előfordulási valószínűsége a sugár négyzetével fordított arányban alakul. A GHotel a város peremén van...

Vasárnap az esőmentességet (és Dani új lakását) egy kellemes disznópörkölttel ünnepeltük az egyik parkban, ami nekem megint csak kitűnő lehetőséget adott a magyar kolónia további tagjainak és azok feleségeinek a megismerésére, Részletekbe itt nem bonyolódnék most, mert senkit nem akarok megbántani azzal, hogy elfelejtettem a nevét. Aki fontos (lesz), arról úgyis írok majd.

Hétfő-kedd munka, határozottabban jobb a kedvem, mint múlt héten, és még egy mosást is sikerült intéznem (mert a hotelben amúgy azt sem lehet), úgyhogy minden szuper. Ma meg ráadásul még focizni is elvittek a srácok, amit nagyon élveztem, úgyhogy ebből rendszer lesz! Az első itt Braunschweigben.

A focizás meghozza a kedvet az íráshoz. Na jó, annyira azért nem, hogy mindent az elejéről kezdjek, és részletesen elmondjak, úgyhogy csak címszavakban álljon itt, hogy hogy is jutottam idáig. Vagy legyen inkább csak múlt keddig:

érettségi egyetem szerelmek megcsalások szakítások nem újra egymásra találások tanulás bulizás a zene a gitár a trombita könyvek filmek bsc diploma szopás msc erasmus boldogság rapidrandik nagy szerelmek barátságok utazás tapasztalat monogámia? a nő aki gitározott újra otthon újra zene kis munka nagy mulatságok új szerelmek egyetem diploma még nagyobb szopás megvan: villamosmérnök munka 1.projekt: nem 2.projekt: ez sem 3. projekt: ilyet többet sose 4. projekt: 2 év németország??? miért ne... és búcsúzásul egy csodás ajándék

Na ezek után ültem én be múlt kedden a kocsiba a Körút és a Nap utca sarkán, hogy aztán 10 óra és 1200 km múlva kiszálljak Braunschweigben egy panelház tövében.